Azt hittem, ismerem a legjobb barátomat. Annyi mindenen mentünk már keresztül együtt – egyetem, szakítások, hosszú, őszinte beszélgetések az éjszaka közepén. Ezért amikor meghívott az esküvőjére, egy percig sem gondoltam, hogy ott derül ki: a barátnőm, akivel három éve vagyok együtt, nem kívánatos vendég lesz. Az indok? Még rosszabb volt, mint valaha elképzeltem volna.
Még most is emlékszem arra a pillanatra, amikor megláttam a meghívót. Emilyvel ültünk a kanapén, amikor kibontottam a borítékot. Jake, a legjobb barátom az egyetem óta, végre megnősült, és már hónapok óta vártuk ezt a meghívást.
Végre! – mosolygott Emily, közelebb hajolva. – Mikor lesz az esküvő?
Végigfutottam a részleteken: helyszín, időpont, dress code. Aztán valami megfagyasztotta a véremet.
Csak az én nevem szerepelt rajta.
Nem volt plusz egy fő. Nem volt “és Emily”. Csak én.
Ez… furcsa – mondtam homlokráncolva.
Emily nevetett. – Lehet, hogy csak elfelejtettek beírni a nevemet? Talán Clare készítette a meghívókat?
Erre gondoltam én is. Lehetetlennek tűnt, hogy szándékos legyen. Emily nemcsak a barátnőm volt, hanem a baráti körünk szerves része. Együtt ünnepeltük a születésnapokat, az újnevet, sőt, még Jake legénybúzó buliját is segített megszervezni.
Elővettem a telefonom és gyorsan írtam Jake-nek egy üzenetet: “Haver, szerintem valami hiba történt a meghívóval. Emily neve nincs rajta.”
A csevegőablakban megjelent a kis buborék, jelezve, hogy ír. Majd eltűnt. Aztán újra megjelent.
Végül megérkezett a válasz:
“Nem hiba. Beszélnünk kell.”
A gyomrom összeszorult.
Aznap este találkoztam a többi vőféllyel, és az egyiküket félrehúvtam.
Mi a franc folyik itt? – kérdeztem.
Az arca elsápadt, és idegesen körbenézett.
Várj… még nem mondták el neked?!
Megborzongtam. Elmondani mit?
Nem vártam tovább. Azonnal megkerestem Jake-et, aki a bárnál nevetgélt Clare-rel és pár koszorúslánnyal. Előttem egy pillanat alatt véggé nőtt a düh.
Jake – szólítottam meg feszes hangon. – Beszélnünk kell.
A mosolya elhalványult. – Most?
Igen. Azonnal.
Megragadtam a karját, és elhúztam a tömegtől.
Mi a fenét művelsz? – kérdeztem. – Miért kapott minden vőfély plusz egy főt, csak én nem? Miért nincs Emily meghívva?
Jake idegesen megdörzsölte a tarkóját, és nem nézett a szemembe.
Ekkor Clare jelent meg mellettünk, karba tett kézzel, ajkán egy flegma mosollyal.
Azért – mondta közönyösen -, mert Lisa kiborulna, ennyi az egész.
Lisa? – pislogtam.
Jake megrezzent. – Haver…
Clare láthatóan élvezte a helyzetet. – Lisa az eljegyzési buli óta oda van érted. Azt hiszi, hogy ti ketten együtt kellene legyetek.
Felháborodva hökkentem meg. – Szóval direkt hagytátok ki Emilyt, hogy egy féltékeny koszorúslány nyugodtan érezhesse magát?!
Jake megpróbált békítő hangot megütni. – Haver, ez csak egy este…
Nem! – vágtam közbe. – Ha ennyire sem becsültök meg a kapcsolatomat, akkor tényleg nincs miről beszélnünk.
Jake arcára pánik ült ki. – Várj, haver…
Nem. Kilépek ebből az egészből. Nem csak az esküvőből. A barátságból is.
Emily végighallgatta a sztorit, majd csak ennyit mondott: – Ez annyira szánalmas, hogy már nevetséges.
Nem bántam meg egy percig sem.
Karma pedig megtette a dolgát.
Lisa végül összeomlott az esküvőn. Egy pillanat alatt elszabadult a pokol.
Én pedig? Egy nyugodt estét töltöttem Emilyvel.
Jake tanult a leckéből. Csak kérés volt: bárcsak sose hívott volna meg Lisát.